A szenvedő szerkezet okozhat némi problémát, mivel a modern magyar nyelvben nem használjuk már az olyan régies szenvedő mondatainkat, mint például a közhírré tétetik, kidoboltattatik, a nagy könyvben megíratik, az árulásért fejével lakoltatik, elmondatott százszor, stb. Hogyan mondjuk ezeket a mondatokat ma?

A modern megfogalmazásban tehát ezek a régies formák legtöbbször úgy szerepelnek, mintha ők csinálták volna: "Megírták [ ők ], Elmondták [ ők ] ... " Hogy kik? Ők. Nem tudjuk vagy nem fontos megmondani, hogy ki/kik.

A bíró szolgája dobolta ki/tette közhírré.
A hóhér fejezte le az árulót.

Már sokan megmondták, hogy ne menj fejjel a falnak. Ilyen esetekben vagy nem fontos, hogy ki volt a cselekvő, vagy egyértelmű: az akasztásnál nem a hóhér személye volt a fontos, hanem inkább az árulóé.

Akkor használunk szenvedő szerkezetet, ha nem tudjuk, hogy ki végezte a cselekvést, vagy nem fontos a pontos személy megnevezése, helyette inkább a cselekvés a lényeg, vagy a cselekvés elszenvedője.

Jól látszik ez a következő példákon:

Nem tudom, hogy ki lopta el a tárcámat, valószínűleg nem is fogom megtudni soha. A lényeg az, hogy ellopták, illetve az, hogy a tárcámat lopták el. A másodiknál ki lehetne ugyan nyomozni, hogy melyik cég, s annak mely alkalmazottai festik majd át az irodát, de ez lényegtelen.

Van egy másik módja annak, hogy felismerd a szenvedő szerkezetet az angolban. Az ilyesfajta "jól meg van csinálva, el lesz intézve" típusú mondatok a magyartól idegen szerkezetek, bár mi is használjuk őket olyankor, amikor nem tudjuk, vagy nem érdekes, vagy teljesen egyértelmű, hogy ki "csinálja, intézi el" a dolgokat, s a hangsúly inkább a cselekvésen, illetve annak elszenvedőjén, és nem a cselekvőn van.
 

A passzív/szenvedő szerkezet képzése

A szenvedő szerkezetet az angol olyan esetekben használja, amikor nem a cselekvés végzője, az alany, hanem annak elszenvedője, a tárgy a fontos. Gyakori, hogy a cselekvés végzőjét nem ismerjük, vagy nem fontos említeni, mert egyértelmű, de ki is hangsúlyozhatjuk, hogy ki végzett el valamit.

Fontos előre leszögezni, hogy a szenvedő szerkezet nem külön igeidő, csak külön szemlélet, majdnem minden igeidőnek van egy szenvedő szemléletű párja is. Attól viszont, hogy egy mondat szenvedő szerkezetben van, ugyanúgy lehet Simple Present, Present Continuous vagy éppen Present Perfect igeidőben. Lássuk azonban először, hogy hogyan alakíthatsz egy cselekvő mondatot szenvedővé:
 

A cselekvő mondat tárgyát (us = minket) előre hoztuk, így abból lett a szenvedő mondat alanya. Azután a be igét ragoztuk egyszerű jelenben (= are), vagyis ugyanabban az igeidőben, amelyikben az eredeti - cselekvő - mondat áll. Ezután következik az ige 3. alakja.

We (tárgyból alany) + are (be megfelelő alakja) + watched (ige 3.alakja)

Jól látszik, hogy a tárgyesetben lévő us átváltozik alanyesetűvé (we), elvégre a cselekvő mondat tárgyából szenvedő mondat alanya lett.  Ha egy mondatban nincsen tárgy, abból nem lehet szenvedő mondatot csinálni.

Az alábbi táblázat összefoglalóan mutatja be, hogy melyik igeidő hogyan néz ki cselekvő, illetve szenvedő szemléletben.

A zárójelek arra utalnak, hogy a jelzett négy igeidőben gyakorlatilag nem használnak szenvedőt (túl hosszú és komplikált). A három folyamatos befejezett helyett a sima befejezett igeidőket használják, a folyamatos jövő helyett pedig az egyszerű jövőt (tehát mindig a táblázatban eggyel fentebb lévő igeidőt).

Még egy dolog a ragozással kapcsolatban. A táblázat csak az állító alakokat tartalmazza, ezeket tagadni, illetve belőlük kérdést formálni a szokásos elvek szerint lehet. A not tagadószót a segédigéhez kapcsoljuk, ha több segédige van, akkor az elsőt tagadjuk. Jegyezd meg, hogy a szenvedő mondatban a be ige megfelelően ragozott alakja - akárhány szóból is áll - segédigének minősül. Ha több szóból áll, az elsőt ragozzuk.
 

Kérdésnél szintén a szokásos elv érvényesül: előre kerül a segédige. Ha több segédige van, csak az első jön előre:

Néhány szenvedő mondat példaként: